A változások előidézésére több családterápiás irányzat él a feladatadás lehetőségével. A feladatok között a családtagok egymáshoz intézett kérései gyakran előfordulnak. Ezek a feladatok általában a családi kapcsolatok erősítését, a kommunikáció javítását, a feszültségek enyhítését célozzák. A jelen módszertani tanulmányban az ilyen típusú feladatadás módszerének, a "kölcsönös kérések módszerének" továbbfejlesztését tűztük ki célul részletesen kidolgozott pragmatikus ajánlásokkal. A kölcsönös kérések módszerének lényege az, hogy a családtagok rendszeresen ismétlődő tevékenységre vonatkozó, világosan megfogalmazott és mérhető formában értékelhető kéréseket intézhetnek egymáshoz. Tanulmányunkban bemutatjuk ennek a komplex és pragmatikus családterápiás intervenciónak a használatát, módszertani és elméleti vonatkozásait, és esetpéldákkal illusztráljuk alkalmazási lehetőségeit. Célunk bemutatni a módszer számos előnyét: a családtagok egymás iránti felelősségérzetének növekedését, a világos szerződések jegyében született megállapodások tiszta kommunikációt elősegítő jellegét, a módszer diagnosztikus értékét a családdinamika jobb megismerése révén és a családi rendszer újrastrukturálásában és a családtagok differenciációjának elősegítésében játszott szerepét is. A módszer elméleti hátterében a felelősség kérdését érintő irányzatok körét vázoljuk fel, így a kontextuális családterápiát, illetve az egzisztenciális pszichoterápiás irányzatokat.  Kulcsszavak: családterápia, kölcsönös kérések, felelősség, kapcsolati etika, egzisztenciális pszichoterápia