Bevezetés: A perinatális veszteség átélése nehézséget jelent az elszenvedő szülőknek, valamint az egészségügyi szakembereknek is egyaránt. A kutatás célkitűzései közé tartozott választ kapni, mennyire megterhelő az ilyen édesanyák ellátása, milyen alternatívák kialakításával javíthatnánk azokon a tényezőkön, amelyek összefüggést mutatnak a nőket, valamint az egészségügyi dolgozókat érintő későbbi mentális nehézségek megjelenésével. Módszer: Keresztmetszeti vizsgálatot végeztünk saját szerkesztésű online kérdőív kitöltésével, mellyel feltártuk az egészségügyi dolgozók munkavégzésük sajátosságait, az elméleti és gyakorlati ismereteket és a megélt nehézségeket. A kérdőívünket 69 szakdolgozó (orvos és szülésznő) töltötte ki. Az eredmények feldolgozása az SPSS 23.0 szoftver segítségével zajlott. Leíró statisztikai eljárások mellett, kereszttábla elemzést és Khi négyzet próbát végeztünk. Eredmény: A halott magzat születését kisérő érzések az 55 év feletti és több, mint 30 éve dolgozó szakembereket kiséri hosszú távon a legnagyobb mértékben. Tanulmányok és munkavégzés ideje alatt elsajátított szakmaspecifikus ismeretek hiánya az orvosok körében a legszignifikánsabb. Az egészségügyi szakdolgozók megítélése szerint, a perinatális palliatív ellátás minősége a megfelelő munkahelyi körülményekkel, humánerőforrás növelésével javítható leginkább. Következtetések: A szakemberek munkavégzése során, kevés az egyértelmű palliatív ellátásbeli instrument a szakdolgozók gyászélményének feldolgozására. Hosszú távon rizikófaktora lehet a mentális problémák kialakulásának, a pályaelhagyásnak, a kiégési szindróma kifejlődésének.  Kulcsszavak: perinatális veszteség, gyász, egészségügyi szakdolgozók