Az idiopathiás Parkinson-kór lefolyása különböző, egymástól élesen el nem különülő stádiumokra osztható (preklinikai, prodromális, korai és komplikált stádium). A betegek felismerése és kezelésük elkezdése hazánkban többnyire a korai stádiumban történik, amikor a hétköznapi életvitelt már zavaró mértékű klinikai tünetek jelennek meg. Ebben a fázisban a kezelés dominálóan gyógyszeres terápiát jelent (MAO-B inhibitorok, dopaminreceptor-agonisták, levodopatartalmú készítmények), melynek eredményeként az esetek túlnyomó többségében néhány évig tartó jó klinikai állapotot sikerül elérni ("honeymoon period"). A betegség progressziójának, valamint a tartósan alkalmazott dopaminerg terápiának a következményeként néhány év elteltével gyógyszeresen már nehezen kontrollálható motoros komplikációk jelennek meg. Ezen motoros komplikációk befolyásolására alkalmasak a hazánkban is már elérhető eszközös terápiás lehetőségek (funkcionális idegsebészeti beavatkozások [pl. mélyagyi stimulációs kezelés - deep brain stimulation (DBS)]; levodopa-carbidopa(-entacapone) intestinalis gél kezelések (LCIG, LECIG); apomorphin subcutan injekció, ill. pumpa kezelés), melyek bemutatása, valamint az egyes eszközös terápiák indikációinak és kontraindikációinak összefoglaló ismertetése a kézirat célja.