Bevezetés: Furkációérintett, felső első moláris és felső második premoláris fogakból álló, intrakoronálisan sínezett egységek törési ellenállását vizsgáltuk in vitro, a gyökéramputáció függvényében. Anyag és módszer: Két csoportban, 10-10 fogpáregységet hoztunk létre. A 2. csoport esetében a molárisok disztobukkális (DB) gyökereit távolítottuk el, az 1. csoportban nem történt gyökéramputáció. A fogakat metakrilát rezinbe ágyaztuk a zománc-cement határtól 6 mm-re apikálisan, furkációérintettség képét utánozva. A mintákat dinamikus, majd statikus terhelési tesztnek tettük ki. Vizsgáltuk a töréssel szembeni ellenállást, valamint a törések mintázatát. Eredmények: Az 1. csoport (gyökéramputáció nélkül) töréssel szembeni ellenállása átlagosan 2184,90 N (n = 10, SD = +-462,133 N) volt, míg a 2. csoporté (DB gyökéramputációval) 1752,50 N (n = 10, SD = +-364,932 N). A két csoport értékei között szignifikáns eltérés van (p = 0,032). A törési mintázat tekintetében az 1. csoportnál egyenlő arányban fordultak elő kedvező és kedvezőtlen, míg a 2. csoport esetén dominánsan kedvezőtlen törések jöttek létre. Következtetések: A gyökéramputáció befolyásolhatja az intrakoronálisan sínezett, felső első moláris és premoláris egységek törési ellenállását, valamint törési mintázatát redukált parodontium esetén.  Kulcsszavak: furkációérintettség, gyökéramputáció, intrakoronális sínezés, töréssel szembeni ellenállás