A reumatoid arthritisben (RA) végzett klinikai vizsgálatokban és az utánkövetéses megfigyelések során egyik Janus kináz- (JAK) gátló esetében sem észlelték az artériás (ATE) és vénás tromboembóliás események (VTE), malignitások és infekciók megnövekedett rizikóját, kivéve a Herpes zosterét (HZ). Ezek az adatok azonban véletlenszerűen bevont, vegyes rizikójú RA-es betegeket tartalmaztak. Az ORAL Surveillance vizsgálatba kifejezetten az idősebb (>50 éves) és legalább egy cardiovasculáris (CV) rizikótényezővel rendelkező betegeket választották be. Korábban magas rizikójú betegeken csak biologikumokkal végeztek prospektív vizsgálatokat. Ez eddig az egyetlen tanulmány, mely magas CV-rizikócsoportba tartozó RA-es betegeket vizsgált JAK-gátló- (tofacitinib) kezelés mellett tumor nekrózis faktor-a- (TNF-a) gátló terápiával összehasonlítva. Az első publikáció alapján a tofacitinib esetében nem igazolódott noninferioritás a TNF- a-gátlókkal szemben az ATE és malignitások vonatkozásában. Emellett felmerült, hogy a tofacitinib - szintén a TNF-gátlókkal való összehasonlításban - fokozhatja a VTE-k, valamint 65 éves kor felett a súlyos fertőzések esélyét is. A közelmúltban indult vizsgálat baricitinibbel magas CV-rizikócsoportban VTE végponttal, ennek eredménye azonban csak évek múlva válik elérhetővé. Mindezeknek megfelelően az Európai Gyógyszerhatóság (EMA) korlátozta a Xeljanz alkalmazhatóságát az alkalmazási előírásban, és felülvizsgálatot indított a többi JAK-gátlóval kapcsolatban is. Az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszer-engedélyeztetési Hivatal (FDA) felvetette, hogy valószínűleg hasonló események jelentkezhetnek a többi JAK-inhibitor esetében is. A betegek kezelése során mérlegre kell tenni a kitűzendő célt, a hatás és kockázat viszonyát, valamint a betegpreferenciákat. Kulcsszavak: rheumatoid arthritis, JAK-gátlók, tofacitinib, baricitinib, upadacitinib, filgotinib, biztonságosság