Bevezetés: A stapedotomiák egy kis részénél a hallásjavulás mértéke vagy tartóssága nem megfelelő a műtét után. Irodalmi adatok alapján az ismételt feltárás során kisebb hallásjavulást lehet elérni, mint a primer műtéteknél. Célkitűzés: A revíziós stapedotomiák okainak felderítése és a reoperációk sikerességének összehasonlítása a primer műtétekkel beteganyagunkban. Módszerek: A 2011. április 5. és 2021. február 28. között revíziós stapedotomián átesett betegek adatait retrospektív módon elemeztük, a halláseredményeket a 2014. január 1. és 2015. december 31. között primer műtéten átesett betegek adataival hasonlítottuk össze. Eredmények: 59 revíziós műtétet vizsgáltunk. A sikertelenség hátterében leggyakrabban a protézisfej incusról való lelazulása fordult elő (45,7%), ezt követte valamely másik hallócsont fixációja (40%), a protézis kimozdulása a fülkéből (25%), illetve a mozgást gátló heg képződése (23,7%). A különböző eltérések sok esetben kombinációban jelentkeztek. A revíziós műtétek szignifikánsan rosszabb eredményekkel végződtek a primer műtéteinkhez képest, a posztoperatív lég-csont köz (air bone gap, ABG), az ABG változása, valamint a posztoperatív ABG 10, illetve 20 dB-en belüli záródása vonatkozásában. A betegek 62%-ánál legalább 10 dB-lel javítottuk a preoperatív ABG-t, és csak 4 betegnél észleltünk 5 dB-t meghaladó percepciós halláscsökkenést a műtét után. A változók nagy száma miatt statisztikai jellegű összehasonlítást nem tudunk végezni, de tendenciájában a hegesedés rosszabb prognózissal bírt a hallásjavítás vonatkozásában, mint a többi gyakori ok. Következtetés: A revíziós stapesműtétek során számos különböző okot találhatunk a hallászavar hátterében, sokszor kombináció formájában. A reoperációk eredményessége elmarad a primer műtétekéhez képest, bár az esetek túlnyomó többségében javítható a betegek hallása. Kulcsszavak: stapedotomia, otosceloris, reoperáció