Bevezetés: A diabetes mellitus és a különböző szájüregi elváltozások szoros kapcsolatát számos irodalmi adat bizonyítja. Munkacsoportunk az elsők között tárta fel az oralis malignus daganatok és a cukorbetegség epidemiológiai összefüggéseit. A nemzetközi szakirodalomban már megjelentek olyan publikációk, amelyek a cukorháztartás és a gyógyszer okozta állcsontnekrózis közötti kapcsolatot vizsgálták. Célkitűzés: Jelen tanulmányunkban arra a kérdésre kerestük a választ, hogy a hazai populációban a biszfoszfonát okozta állcsontnekrózisban szenvedő betegek körében milyen gyakorisággal fordul elő diagnosztizált cukorbetegség és emelkedett éhomi vércukor. Megvizsgáltuk továbbá, hogy van-e összefüggés a rendellenes cukorháztartás és a betegek alapbetegsége, valamint az állcsontnekrózis lokalizációja, súlyossága között. Módszer: Az adatgyűjtés során a 2018. június 1. és 2020. december 31. közötti időszak betegdokumentációját tanulmányoztuk. A vizsgálatba 349 főt vontunk be, akik ezen időszak alatt a Semmelweis Egyetem Arc-Állcsont-Szájsebészeti és Fogászati Klinikájának Fekvőbeteg Osztályán kerültek ellátásra. A betegeket két csoportra osztottuk: biszfoszfonát okozta állcsontnekrózisban szenvedőkre, valamint kontrollcsoportra. Eredmények: A két vizsgált csoportot összehasonlítva megállapítottuk, hogy a biszfoszfonát okozta állcsontnekrózisban szenvedő betegcsoportban szignifikánsan több a diabetes mellitusban szenvedő és az emelkedett éhomi vércukorral rendelkező beteg. Megbeszélés: Kutatásunk eredményei alapján felmerül, hogy a diabeteses vagy hyperglykaemiás betegek esetében a dysglykaemia microvascularis szövődményei miatt a biszfoszfonát okozta állcsontnekrózis előfordulási valószínűsége szignifikánsan gyakoribb. Következtetés: Az emelkedett vércukorszint szignifikánsan növeli az állcsontnekrózis valószínűségét invazív fogorvosi, illetve szájsebészeti beavatkozások után.  Kulcsszavak: diabetes mellitus, hyperglykaemia, csontnekrózis