Egyszerű keresés   |   Összetett keresés   |   Böngészés   |   Kosár   |   Súgó  


Részletek

A cikk állandó MOB linkje:
http://mob.gyemszi.hu/detailsperm.jsp?PERMID=153307
MOB:2022/2
Szerzők:Sass Tamás; Bálint Géza; Koffol Tamás; Janovszky Ágnes; Piffkó József; Oberna Ferenc
Tárgyszavak:MANDIBULA; CSONTOK; TRANSPLANTATIO, AUTOLOG; RETROSPEKTÍV TANULMÁNYOK
Folyóirat:Orvosi Hetilap - 2022. 163. évf. 14. sz.
[https://akjournals.com/view/journals/650/650-overview.xml ]


  A mandibula és a maxilla vertikális csonthiányainak autológ csontblokkal végzett augmentációja : utánkövetéses retrospektív tanulmány / Sass Tamás [et al.]
  Bibliogr.: p. 562-563. - Abstr. hun., eng. - DOI: https://doi.org/10.1556/650.2022.32413
  In: Orvosi Hetilap. - ISSN 0030-6002, eISSN 1788-6120. - 2022. 163. évf. 14. sz., p. 558-563. : ill.


Bevezetés: A fogmedernyúlvány vertikális augmentációja implantátumon elhorgonyzott protetikai rehabilitáció céljából jól ismert eljárás. A szakirodalomban a fogmedernyúlvány szájüreg felé történő vertikális felépítése során a szövődmények előfordulása és a csontfelszívódás kockázata emelkedettebb a lateralis fogmedernyúlvány felépítésénél, illetve a sinuselevatiónál tapasztaltakhoz képest. Célkitűzés: Retrospektíven vizsgáltuk a vertikális augmentáció sikerességét a felépített csont stabilitása és az esetleges szövődmények szempontjából. Módszer: 186, monokortikális csontaugmentációval ellátott betegünk dokumentációját tekintettük át és szűkítettük két csoportra. Az egyik csoportba azokat a betegeket soroltuk, akik esetében a vertikális augmentációt a sinus maxillaris nyálkahártyájának emelésével végeztük, a másik csoportba azokat a betegeket választottuk be, akiknél a fogmedernyúlvány vertikális emelése a szájüreg felé történt monocorticalis csontblokk átültetésével. Mindkét csoportba olyan a betegek kerültek, akiknél legalább 3 éves, röntgenfelvétellel alátámasztott klinikai után követési dokumentáció állt rendelkezésre. A panorámaröntgen-felvételeken az implantátumok körül kialakult csontfelszívódás mértékét vizsgáltuk, a klinikai feljegyzésekből pedig az implantátum körüli lágy szövetek állapotáról és az esetleges szövődményekről tájékozódtunk. Eredmények: A sinus maxillaris nyálkahártyájának emelésével elért augmentáció során az implantátum csúcsánál, illetve a nyaki területen 11 esetből 8-ban nem észleltünk csontfelszívódást (72%). A fennmaradó 3 esetben összesen 3 implantátum volt érintett, ami a beültetett 36 implantátum 8%-a. Tehát a beültetett összes implantátum 92%-át nem érintette csontfelszívódás. A fogmedernyúlvány szájüreg felé történő vertikális augmentációja során az esetek 46%ában nem tapasztaltunk csontfelszívódást, ami az implantátumokra vonatkoztatva 24% volt. Implantátumvesztés egyik csoportban sem történt, szövődmény sem volt észlelhető. Következtetés: A szájüreg felé történt vertikális csontfelépítés a nyaki reszorpció szempontjából vizsgálatunkban emelkedett kockázattal járt, azonban gyulladást, implantátumvesztést hosszú követési idő alatt sem észleltünk.  Kulcsszavak: fogmedernyúlvány-felépítés, sinuselevatio, alveolaris atrophia, csonttranszplantáció, fogászati implantáció