A hipertónia és a hyperlipidaemia az ateroszklerotikus érbetegségek (atherosclerotic cardiovascular disease, ASCVD) fontos rizikófaktorai. Genetikai és obszervációs vizsgálatok egyaránt mutatják a két betegség gyakori együttes előfordulását, valamint az érszűkületi folyamatok romlásában betöltött additív hatásukat. A statinterápia primer prevencióban is igazoltan csökkenti az érbetegségek megjelenését. A lehetséges koc káza to kat a betegek nagy többségében messze meghaladják az elérhető nyereségek. Hipertónia jelenlétében folytatott primer prevenciós vizsgálatok többsége is igazolta az antiateroszklerotikus hatást, amely az adverz klinikai események csökkenésébe fordult át. A hipertóniás betegek nagy része legalább mérsékelt kardiovasz kuláris rizikóval bír. E betegek profitálnának a gyógyszeres vérzsírszintcsökkentő kezelésből. A terápia indításának alapja a korrekt rizikóbesorolás és a kiindulási LDL-koleszterin-szint ismerete. A gyógyszeres kezelés bázisa a statinterápia, amely - ha önmagában nem eredményezi a célértékek elérését - ezetimibbel kombinálható. A lehetséges előnyök kihasználására különösen a mérsékelt rizikójú betegeknél kellene jobban figyelni, akik gyakran kimaradnak a terápiából. A célértékelérési arány a magas és a nagyon magas rizikójú csoportokban is alacsony. A statinkezelést hátráltatja a rossz beteg-együttműködés is. A betegek kardiovaszkuláris kockázatának következetes felmérése, a szakmai irányelveknek megfelelő terápia alkalmazása, egyben a gyógyszeres kezelés egyszerűsítése megfelelő gyógyszerformák választásával közelebb vihetné a hipertóniában szenvedő betegeket az érrendszeri kockázat csökkenéséhez.