A tükörterápia gyakorlati alkalmazása krónikus hemipareticus beteg felső végtagi rehabilitációjában / Bartos-Elter Bettina
Abstr. hun., eng.
In: Fizioterápia. - ISSN 1789-4492. - 2022. 31. évf. 1. sz., p. 26-31. : ill.
A tükörterápia egy kevés eszközt igénylő terápia, mellyel hatékonyan fejleszthető a hemipareticus betegek felső végtagi mozgása, csökkenthető az I. típusú komplex regionális fájdalom szindróma, illetve a stroke-ot követő unilaterális vizuospaciális neglect tünetei. Jelen kutatás célja a tükörterápia alkalmazhatóságának bemutatása a jelenleg elérhető evidenciákra, szakirodalomra alapozva. A vizsgálat egy esettanulmányon keresztül mutatja be, hogy a tükörterápia, mint felső végtagi motoros funkciókat fejlesztő rehabilitációs eszköz, hogyan használható krónikus post-stroke állapotokban. A vizsgált személy 2003. májusában bal oldali arteria cerebri Media területi agyi infarctust szenvedett, melynek következményeként jobb oldali, felső végtagi túlsúlyú spasticus hemiparesis, sensomotoros aphasia és epilepszia alakult ki. A páciens 2019. 09. 27-től 2019.10.28-ig vett részt rehabilitációs kezelésen a veresegyházi Misszió Egészségügyi Központ Rehabilitációs osztályán. A rehabilitációs program során hetente öt alkalommal, 20 percen át tartó tükörterápiás foglalkozáson vett részt. A vizsgálathoz felmérésre kerültek a Functional Independence Measure-, Barthel- és Rivermead skálák a terápia megkezdése előtt, majd befejezése után, illetve egyéb funkcionális mozgásszervi tesztek. A kezdeti felmérés során a páciens érintett oldali alkar és kéz izmaiban akaratlagos mozgást nem tudott létrehozni. A terápiát követően akaratlagos izomösszehúzódást tudott kiváltani a biceps brachii, adductor pollicis, extensor digitorum, flexor digitorum izmokban. Jobb oldali pareticus kezét aktívan ökölbe tudta szorítani, hüvelyk- és mutatóujját szelektíven csipesz fogás irányába tudta mozdítani. Jelen esettanulmány jól szemlélteti, hogy krónikus hemipareticus betegek esetében is lehetséges a motoros aktivitás fejlesztése helyesen megválasztott technikákkal. A jövőben nagy elemszámú, randomizált kontrollcsoportos vizsgálatokra lenne szükség a tükörterápia optimális dózisával, gyakoriságával és időtartamával kapcsolatos konkrét kérdések megválaszolására. Kulcsszavak: tükörterápia; krónikus stroke; hemiparesis; rehabilitáció