A gyógyszermolekulák egy részének van tükörképi párja. Gyakran előáll azonban az a helyzet, hogy az emberi szervezet a molekulapárnak csak az egyik tagját favorizálja. Logikus az elképzelés, miszerint ilyen esetben a tükörképi gyógyszermolekulák másik tagja ne is kerüljön be a gyógyszerkészítménybe. Ilyen módon felére csökkenthető a hatóanyagdózis, miközben a terápiás hatás megtartott és a mellékhatásprofil javulhat.