Egyes típusú diabéteszben nem alakul ki aterogén lipoprotein-konstelláció, elsősorban a HDL-koleszterin szintjének emelkedését észlelhetjük, amely az exogén inzulinterápia következménye. A 2-es típusú diabetes mellitus jellemző lipideltérése az aterogén dyslipidaemia, amelyet hypertriglyceridaemia és csökkent HDL-koleszterinszint jellemez, de előfordulhat az LDL-koleszterin emelkedett szérumszintje is. Az antilipidaemiás kezelés első lépése diabéteszben is az LDL-koleszterin nemzetközi ajánlásoknak megfelelő célértékének biztosítása elsősorban statin- vagy statin + ezetimib kezeléssel. A PCSK9-inhibitorok közül a monoklonális antites­tek, az evolocumab és az alirocumab alkalmazására a statin-, illetve a statin + ezetimib terápia sikertelensége esetén kerül sor, amelyekkel az LDL-koleszterin-célérték hosszú távú biztosítása lehetséges. A PCSK9-gátlás legújabb lehetősége az siRNS inclisiran alkalmazása statinkezeléssel kombinációban, amely a transzláció "csendesítésével" a PCSK9 proteinszintézisét hatásosan csökkenti. Az diabéteszes betegek hypertriglyceridaemiájának mérséklésére a statin-, illetve statin + ezetimib terápia mellett kombinációban fibrátokat, illetve omega-3 zsírsavakat alkalmazhatunk.  Kulcsszavak: hypercholesterinaemia, aterogén dyslipidaemia, evolocumab, alirocumab, inclisiran, fibrátok, ezetimib, omega-3 zsírsav