Bevezetés: Az epeúti kövesség meglétének valószínűsége különböző klinikai prediktorok alapján megbecsülhető, e faktorok szenzitivitása és specificitása azonban nem kielégítő. Az endoszkópos ultrahangvizsgálat az epeúti kövesség diagnosztizálásának szemiinvazív precíz eszköze. Célkitűzés: Célunk az endoszkópos ultrahangvizsgálat diagnosztikus érzékenységének vizsgálata gyanított epeúti kövesség esetén. Módszer: A prospektív vizsgálat során a betegeket az Amerikai Emésztőszervi Endoszkópos Társaság (ASGE) ajánlása szerint meghatározott prediktorok alapján közepes és magas valószínűségi csoportokba osztottuk, és endoszkópos ultrahangvizsgálatot, valamint amennyiben szükséges volt, endoszkópos retrográd kolangiopankreatográfiát (ERCP) végeztünk. Eredmények: Összesen 95 beteget vizsgáltunk. Az endoszkópos ultrahangvizsgálat 53 (56%) beteg esetében írt le epeúti kövességet: 55%-ban (39/71) a közepes valószínűségi és 58%-ban (14/24) a magas valószínűségi csoportban. Az ERCP mindegyik choledocholithiasisos esetet megerősítette. A két valószínűségi csoport között nem volt szignifikáns különbség (p = 0,56) az ERCP által igazolt epeúti kövesség tekintetében. Az ERCP csupán 1 esetben detektált epeúti kövességet a negatív endoszkópos ultrahangvizsgálat ellenére. Az endoszkópos ultrahangvizsgálat specificitása 100%, szenzitivitása 98%, míg pozitív és negatív prediktív értéke 100%, valamint 98% volt. Megbeszélés: Az epeúti kövesség meglétének becslése különböző klinikai prediktorok alapján kihívást jelenthet. Következtetés: Az endoszkópos ultrahangvizsgálat szenzitív és pontos diagnosztikus eszköz a choledocholithiasis kimutatására és értékelésére, olyan esetekben is, amelyeknél az előzetes képalkotók nem találtak kövességet.  Kulcsszavak: endoszkópos ultrahangvizsgálat, epeúti kövesség, choledocholithiasis, endoszkópos retrográd kolangiopankreatográfia, ERCP, Amerikai Emésztőszervi Endoszkópos Társaság, ASGE