Radiojód kontrasztanyagok által okozott vesekárosodás és megelőzése az újabb irodalmi adatok tükrében : változtassunk a gyakorlaton! / Haris Ágnes
Bibliogr.: p. 90-91. - Abstr. hun., eng. - DOI: https://doi.org/10.1556/650.2022.32364
In: Orvosi Hetilap. - ISSN 0030-6002, eISSN 1788-6120. - 2022. 163. évf. 3. sz., p. 83-91. : ill.
A jelenlegi hazai gyakorlatban sokszor indokolatlanul korlátozzák a vesebetegek kontrasztanyagos vizsgálatát, és halasztódik a metformint szedők vizsgálata is, kontrasztanyag által okozott akut vesekárosodástól (contrast-induced acute kidney injury, CI-AKI) tartva. Összefoglalónk célja az ezzel kapcsolatos újabb ismeretek áttekintése és egy szakmai javaslat ismertetése annak érdekében, hogy a betegellátás szempontjából fontos vizsgálatok ne maradjanak el, ugyanakkor azok a maximális betegbiztonság jegyében készüljenek. Az elmúlt évek tanulmányai alapján a CIAKI előfordulása a korábbinál kevésbé gyakori, és jelentősen különböző a kontrasztanyag intravénás vagy intraarteriális alkalmazásától függően. Legfontosabb rizikótényezője a csökkent glomerulusfiltrációs ráta (GFR), mely stabil állapotú vesebetegnél, intravénás kontrasztanyag adásakor 30 ml/min/1,73 m2 alatt, intraarteriális alkalmazásakor 45 ml/min/1,73 m2 alatt képez magas rizikót. Proteinuria esetén a CI-AKI és a kontrasztanyaggal társult akut vesekárosodás (contrast-associated kidney injury, CA-AKI) kockázata is nagyobb, ezért a számított GFR mellett indokolt a vizelet albumin/kreatinin vagy fehérje/kreatinin hányados meghatározása is a vizsgálat előtt. Az instabil állapot, az akut veseelégtelenség mindenkor magas kockázatot jelent, ilyenkor a számított GFR pontatlan, nem használható. Csökkent vesefunkció mellett figyelni kell a beadott kontrasztanyag mennyiségére, a vizsgálat 48-72 órán belüli ismétlésének kerülésére, a nemszteroid gyulladásgátlók vagy más nephrotoxicus szerek lehetőség szerinti szüneteltetésére. Prevenciós intézkedés a magas rizikóval bíró betegek esetében javasolt intravénás hidrálás formájában, fiziológiás koncentrációjú nátrium-klorid vagy nátrium-bikarbonát infúziójával. Az egyéb eljárások hatástalanok, és nem indokolt a beavatkozás utáni dialízis végzése sem végstádiumú veseelégtelen betegekben. A metformint 60 ml/min/1,73 m2 feletti eGFR-rel rendelkező beteg vizsgálata kapcsán szükségtelen elhagyni, ettől rosszabb veseműködés esetén kell szüneteltetni. Amennyiben a vizsgálat indikációja sürgősségi, az a metformin egyidejű elhagyásával elvégezhető, de a gyógyszer csak 48 óra múlva, az akut vesekárosodás kizárását követően adható vissza. Kulcsszavak: radiojód kontrasztanyag, kontrasztanyag-indukált vesekárosodás, kontrasztanyaggal társult vesekárosodás, prevenció, metformin