Bevezetés: Részleges és teljes öntvénykövek elsődleges kezelési módja a perkután nephrolithotomia (PCNL). Az endoszkópok, kőzúzó eszközök fejlődésének köszönhetően a módszer eredményessége jelentősen javult, azonban az öntvénykövek kezelése továbbra is fokozott kihívást jelent. Tanulmányunk célja a komplikált, Guy?s Stone Score (GSS) alapján 3-as és 4-es besorolású köveknél alkalmazott multimodális kezelés (PCNL- és kiegészítő ESWL-kezelés, illetve kemolízis együttesen) kimenetelének vizsgálata, valamint a GSS használatának gyakorlati értékelése. Betegek és módszerek: A Pécsi Tudományegyetem Urológiai Klinikáján 2013 januárja és 2020 októbere között 450 PCNL történt, amelyből 60 betegnél 62 veseegységen végeztünk műtétet GSS3 (38 eset) vagy GSS4 (24 eset) besorolású kövek miatt. A vizsgált betegcsoportokban összesen 79 konvencionális PCNL-műtétet hajtottunk végre. Az esetek csaknem negyedében (22,6%) több ülésben elvégzett perkután kőeltávolításra volt szükség. A műtéti kezelést követően visszamaradt klinikailag szignifikáns kövek miatt 26 esetben (41,9%) ESWL-kezelést, 5 húgysavköves betegnél (8%) pedig kiegészítő gyógyszeres kőoldást alkalmaztunk. A műtétek kapcsán észlelt szövődmények előfordulási gyakoriságát, valamint a műtéti, illetve kiegészítő kezelésekkel elért kőmentességi rátát összehasonlítottuk a két betegcsoportban. Eredmények: A GSS3-betegcsoportban 20 beteg (52,6%) vált kőmentessé csupán PCNL-műtétet követően, míg kiegészítő ESWL-kezeléssel további 10 beteg (26,3%) a visszamaradt fragmentumokat kiürítette. Húgysavkövek esetén alkalmazott gyógyszeres kőoldás további 3 betegnél (7,9%) eredményezett kőmentességet. A GSS4-betegcsoportban PCNL-műtétet követően 8 beteg (33,3%) vált kőmentessé, kiegészítő ESWL-kezelés további 6 esetben (25%) bizonyult sikeresnek. A két betegcsoportban műtéttel 28 betegnél (45,2%), míg kiegészítő kezeléssel összesen 47 betegnél (75,8%) értünk el kőmentes állapotot. A GSS4-es betegcsoportban a szövődményarány 15,4%-kal bizonyult magasabbnak, mint a GSS3-as csoportban. A vizsgált korallköves beteganyagban a kövek 42%-a infekciós eredetű volt. Következtetések: A parciális vagy teljes korallkő miatt végzett PCNL-műtétek során valamivel kevesebb mint az esetek felében érhető el kőmentesség, a többi esetben további elhúzódó kezelés szükséges. A reziduális kövek ESWL kezelése, valamint a húgysavkövek kiegészítő gyógyszeres oldása eredményes, így végül a korallköves betegek mintegy háromnegyed része kőmentessé tehető. A Guy?s Stone Score (GSS) egyértelmű összefüggést mutat a PCNL kimenetelével, használata a mindennapi gyakorlatban előnyös lehet mind a betegfelvilágosítás, mind a műtéti tervezés során. Az infekciós kövek magas hányada miatt a műtétet követően lázas állapot, szepszis viszonylag gyakran fordul elő, ezért ezen betegcsoportokban a műtéti előtti vizeletleoltás illetve a megfelelő antibiotikumvédelem kiemelten fontos.  Kulcsszavak: korallkő, perkután nephrolithotomia, kőmentesség, szövődmények