A kétrészes tanulmány a politika mint cselekvési mező jóléti rendszer fejlődésében játszott szerepének megértésére tesz kísérletet: annak vizsgálatára, hogy a pártverseny intenzitása, a választói attitűdök változása, valamint a mindenkori kormány társadalomképe milyen szerepet játszik a szociálpolitika határainak kijelölésében, a szociális ellátások közösségszervező szerepének értelmezésében, valamint az állam gondoskodó funkciójának újrapozicionálásában. E céloknak megfelelően a tanulmány első része a politikaalkotás egyes aktorainak változó elvárásait és viselkedési dinamikáját mutatja be az összehasonlító jóléti kutatások legújabb eredményeinek a tükrében, míg a következő számban megjelenő második rész az idősek támogatásának magyarországi politikáját vizsgálja a szociális jogalkotás (és intézményrendszer) koherenciavizsgálatának szűrőjén keresztül. A két tanulmány egységes következtetése, hogy a szociális szükségletek és a jóléti intézményrendszer paramétereinek illeszkedési problémái jelentős részben a politikaalkotás racionalitására vezethetők vissza, amelynek során a választók mobilizálásának kívánalma sokszor felülírja az ellátórendszer kliensközpontú felülvizsgálatának igényét. A politikai tér legújabb tendenciái ezáltal hozzák létre a szociálpolitika pártversenybe egyre jobban beágyazodó, de sokszor dezintegratív értelmezésének kialakulását.  Kulcsszavak: jóléti állam, összehasonlító szociálpolitika, választói magatartás, pártverseny, jóléti sovinizmus, új politika