A tanulmány a pandémia schengeni térség mobilitására gyakorolt hatásait állítja középpontba. Európa sűrűn integrált mobilitási hálózatában az intézményesített kereteken túl jelentős szerepe van annak a szokásjognak, hogy az emberek szabadon áramolhatnak a térségben. A vizsgált időszakban a mobilitási korlátozásokat a Schengeni Határellenőrzési Kódex mentén, ugyanakkor annak rugalmasságát és az intézményesített európai szabályozásokat figyelembe véve hajtották végre. A tanulmány kiinduló gondolata, hogy a külső-belső határok ellenőrzési mechanizmusait - kettős kódolás, belső liberalizáció - a közös érdekek és kölcsönös függőségek tartják életben. A határellenőrzésekre vonatkozó speciális kivételek már a menekültáramlás idején cselekvésre késztették az érintett államokat, majd a koronavírus-járvány idején a belső határellenőrzés ideiglenes visszaállításával kapcsolatos bejelentések száma tovább nőtt. A tanulmány kitér többek között a határzárak és azok enyhítése mögött meghúzódó érdekekre, a politikai logika és a turizmus jelentősége mentén, valamint a belső és külső határellenőrzések vonatkozásában megfigyelhető aszimmetrikus dinamikára. Végül felhívja a figyelmet a határellenőrzések technológiai fejlődésének és az útlevelek mobilitási értékének pandémiával való összefüggéseire.  Kulcsszavak: pandémia, schengeni rendszer, mobilitási politika, határellenőrzések