A kardiovaszkuláris betegségek kialakulásának és a háttérben álló aterogén folyamat előrehaladásának az egyik legfontosabb kockázati tényezője a dyslipidaemia, azon belül is az emelkedett LDL-koleszterin- (LDL-C-) szint. A hazai és nemzetközi szakmai ajánlások meghatározzák a megelőzéshez és a kialakult érbetegségek kezeléséhez szükséges elérendő LDL-C-célértékeket. Sajnos hatalmas szakadék van a szakmai ajánlások és a lipidcsökkentő kezelés klinikai gyakorlata között, amely még mélyülhet is a legújabb irányelvek még alacsonyabb LDL-C-célértékei miatt. A jobban kivitelezett statinkezelés mellett mindenképpen a nem statin (ezetimib, PCSK9-gátlók) lipidcsökkentő terápia szélesebb körű használata szükséges a szakadék mérséklésére a legnagyobb rizikójú betegeknél. A cikk áttekintést ad a további intenzívebb megoldások lehetőségeiről, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az érbetegségben szenvedőknél egy optimálisabb LDL-C-kezelést valósítsunk meg.  Kulcsszavak: LDL-koleszterin, statin, ezetimib, intenzív lipidterápia, célértékek, kardiovaszkuláris rizikó