A húgyúti fertőzések (UTI) gyors diagnózisának és hatékony kezelésének a jelentőségét az előfordulási gyakoriságuk és a potenciális szövődményeik súlyossága támasztja alá. Az életkor, az előzmények, a veleszületett húgyúti rendellenességek és a funkcionális hólyagműködési zavarok meghatározó rizikótényezők. A diagnosztikai folyamatban meghatározó a megfelelő vizeletvételi technika kiválasztása. Az eredmények értékelése során a kórokozók ismert előfordulási gyakorisága mellett, a területi epidemiológiai adatokat is figyelembe kell venni. A terápia meghatározásánál ez előzményi adatok és a vizsgálati eredmények mellett figyelembe kell venni az elérhető diagnosztikus módszerek bizonytalanságát is. Az útmutató ezt a döntési folyamatot támogatja. Kulcsszavak: vizeletfertőzés, életkori sajátosságok, vizeletvizsgálati módszerek, kokmpetenciák, megelőzés