Noha gyermekkorban, a felnőttekre jellemzőbb cardialis eredettel ellentétben, az esetek 80%-ban benignus, autonóm idegrendszeri szabályozási problémák állnak a syncope háttérben. Az alapellátó gyermekorvosnak rendelői körülmények között is el kell tudnia különíteni a banális kórokokat, a potenciálisan életet veszélyeztető, többnyire kardiológiai kórállapotoktól, fel kell ismernie az egyéb, neurológiai, pszichés problémákat az eszméletvesztések hátterében. És fel kell tudnia vetni olyan, később laborvizsgálatokkal igazolható ritka okokat, mint az intoxikáció, vagy egy nem kívánt, esetleg titkolt terhesség. Mindezekhez a differenciáldiagnózis három alapvető pillére nyújt segítséget. Az anamnézis részletes és pontos felvétele, a célzott fizikális vizsgálat, és a rendelői EKG mind hozzásegíti ehhez az alapellátó gyermekorvost. A háttérben fellelhető korképek ismerete segít ezek értékelésében, hozzájárul a magabiztos döntéshozatalhoz a beteg további sorsának, betegútjának meghatározásához, esetenként súlyos terheket levéve a szakellátás válláról.  Kulcsszavak: syncope, eszméletvesztés, ritmuszavar, hypovolaemia