A tanulmány az idős, demenciával élő betegekkel folytatott kórházi zeneterápiás munkát mutatja be. A verbálisan folytatható terápiás formák lehetőségei e pácienseknél már szűkösek, ugyanakkor az egykor megtanult magyar népdalok felidézésén keresztül - kombinálva a korai gyermekkorból ismerős zenei nyelvezettel és esetenként hangszeres aktivitással - a zenélés testi élményei felerősödnek, komplex idegrendszeri hálózatok aktiválódnak érzelmi élményekhez kapcsolódva. A terápiás hatótényezők bemutatása mellett a tanulmány másik célja, hogy előtérbe állítsa azt a gondolatot, miszerint bármilyen zeneinek nevezhető megnyilvánulásunk, így a zeneterápiában megtapasztalt zenei élmények is, beilleszkednek egy általánosabb zenei és kulturális közegbe. A terápiás munka során a zeneterapeutának érdemes tudatosítania a felbukkanó zenei jelenségekhez kapcsolódó elemek teljes spektrumát, ebben a kontextusban is vizsgálni a tapasztaltakat. A közös kulturális kincs használata segíti a közösségben maradás átélését.  Kulcsszavak: zeneterápia, demencia, vitalitás affektusok, énekbeszéd, népdal