A palliatív ellátások korai bevonása az onkológiai betegek ellátásába előnnyel jár mind a beteg életminősége, mind a kezelés színvonala, mind a költséghatékonyság szempontjából. Szükség van egy olyan modellre, mely alapján a megfelelő időben, a megfelelő beteg a megfelelő minőségű palliatív ellátásban részesül. Ebben a közleményben a palliatív ellátás korai integrációjának előnyei, szintjei és a speciális palliatív ellátás fogalmának ismertetése után a leginkább elterjedt beutalási modellek előnyeit és hátrányait mutatjuk be a nemzetközi szakirodalom alapján. A speciális palliatív ellátást igénylő betegek kiszűrésére szolgáló, prognózisalapú modellek hátránya, hogy nincs elég kapacitás az ilyen módon beutalt nagyszámú beteg ellátására, ezért széles körben nem terjedtek el. A tüneteken alapuló modellek sokszor bonyolultak és a mindennapi klinikai gyakorlatban nem használatosak. Az új kutatások alapján egyszerű, gyakorlatias kérdéssorokat alkalmaznak, melyekkel könnyen kiemelhetők, akik profitálnak a speciális palliatív intervencióból. Ezek közül a Yale egyetemi és a PALLIA -10 modellt ismertetjük részletesen. Amennyiben az aktív onkológiai ellátást végzők a megfelelő palliatív beutalási kritériumokat ismerik és alkalmazzák, a betegek időben jutnak a megfelelő komplex kezeléshez anélkül, hogy a palliatív ellátórendszer túlterhelődne.  Kulcsszavak: hospice, palliatív ellátás, onkológia, integráció, beutalás, irányítás