Az emlőtumor miatt kezelt, majd gondozott beteget - több tünetmentes év után - fejfájás, szédülés, ataxia, megváltozott, furcsa viselkedés, emlékezetzavar és dezorientáció miatt neurológiai, majd belgyógyászati osztályokon vizsgálták. Az alapos kivizsgálás ellenére a tüneteit magyarázó organikus eltérést nem igazoltak, ugyanakkor már a kezdetektől felmerült a szomatizációs tünetképzés lehetősége, ezért pszichiátriai osztályos felvételére került sor. Az elvégzett vizsgálatok, illetve a klinikai kép regresszív állapotot valószínűsítettek. Terápiás próbálkozásaink ellenére a páciens állapota romlott, végül a megismételt neurológiai vizsgálatok meningitis carcinomatosát igazoltak. Az esettel szemléltetni kívánjuk, hogy a beteg premorbid működési nívója, személyiségstruktúrája hogyan képes befolyásolni az ellátószemélyzetet, milyen külső és belső konfliktusokat válthat ki. A diagnózishoz vezető folyamat bemutatásával fel kívánjuk hívni a figyelmet az interdiszciplináris együttműködés fontosságára. Kulcsszavak: emlőtumor, meningitis, konverzió, disszociatív zavar