Bevezetés: Magyarországon 100 000 olyan értelmi sérült él, akik speciális ellátásra szorulnak. Előzőleg beszámoltunk az akut fogászati ellátás eredményeiről és problémáiról. Ahhoz azonban, hogy a teljes fogászati rehabilitáció felé lépéseket lehessen tenni, ismerni kell az ilyen betegek fogászati állapotát. Célkitűzés: Statisztikailag releváns, nagyobb beteganyagon felmérni az értelmi sérült betegek fogászati állapotát, összehasonlítva mind az orvosi rehabilitációs kezelésben részesülő betegek (főleg testi fogyatékosok), mind az általános populáció adataival. Módszer: A fogászati állapot felmérésére két betegcsoport állt rendelkezésünkre. Összesen 325 beteg statusát rögzítettük. A vizsgáltakat 3 csoportba osztottuk: enyhe (36), közepes (247) és súlyos (42) értelmi sérültek. Az értelmi sérült betegek fogászati állapotát DMF-T-indexszel mértük, és összehasonlítottuk az orvosi rehabilitációs kezelésben részesülő betegek és az általános populáció adataival is. Eredmények: A 325 szellemi sérült össz-DMF-T-indexének átlaga +- szórás: 11,04 +- 7,35; a carieses fogak számának átlaga: D = 3,66 +- 4,61; a hiányzó fogak számának átlaga: M = 5,22 +- 5,74. A fogmegtartó kezelés minimális volt: átlag F = 2,16 +- 3,12. Azoknak az értelmi sérülteknek, akik intézetben élnek, rosszabb a fogazati állapotuk, mint azoknak, akik családban vannak. Következtetések: Az eredményekből látszik, hogy az értelmi sérültek fogai elhanyagoltabbak, mint a normálpopuláció esetében. A DMF-T-index önmagában nem tükrözi ezeket a magállapításokat, csak akkor, ha szétbontva vizsgáljuk az adatokat.  Kulcsszavak: értelmi sérültek, fogászati kezelés, DMF-T-index