Az esettanulmány célja egy gyermekvédelmi élettörténeten keresztül a rendszer funkcióinak és diszfunkcióinak azonosítása. A segítőhelyzetek vizsgálata során választ keresünk a kérdésre, hogy a gyermekvédelem célkitűzései milyen gyakorlatokban öltenek testet; a szolidaritás milyen hallgatólagos értékek mentén szerveződik; az egyes szereplők milyen érdekek mentén járnak el; továbbá a gyermekek jogai mennyiben érvényesülnek. Az esetvitelben érintett szereplők perspektívájából elemezzük, hogy a késő modern gyermekvédelmi rendszer által azonosított családi problémákra milyen megoldás születik az állami gyermekvédelemben, majd a gondozási folyamat során fellépő problémákra hogyan reagál a rendszer. Az esettanulmány tanulsága szerint a segítséget nyújtó rendszer korlátozott reflexivitással, illetve jelentős időbeli elcsúszásokkal reagál a gondozott fiatal által megélt problémákra. Legtöbbször már kialakult probléma tűzoltásaként jelent meg a segítségnyújtás mind a gyermekjóléti alapellátás, mind a gyermekvédelmi szakellátás oldaláról, aminek következtében az intervenció hatékonysága korlátozott maradt.  Kulcsszavak: késő modernitás, gyermekvédelem, diszfunkciók, esettanulmány