Az obesitas csökkenti a várható élettartamot kb. 3 évvel. Morbid obesitas esetén ez a csökkenés akár 8-10 év is lehet. Számos betegség gyakoribb elhízottakon (pl. depresszió, daganatos betegségek), számos esetben azonban ok-okozati összefüggés is kimutatható (pl. iszkémiás szívbetegség, stroke, diabétesz). A testzsír-felszaporodás és a testzsíreloszlás pontos meghatározása a rizikóbecslés szempontjából alapvető. A hagyományosan használt BMI számos problémával küzd (etnikai, alkati). Több egyszerű, különösebb felszerelést nem igénylő módszer (mint pl. a haskörfogat meghatározása, a haskörfogat csípőkörfogathoz vagy a testmagassághoz arányítása, vagy a bőrredőmérés) mellett eszközös, képalkotó módszerek (bioimpedancia-mérés, CT vagy MR) is használhatók a testzsír-felszaporodás és -eloszlás meghatározására. A szív- és érrendszeri betegségek szinte minden formájában igazoltak összefüggést az obesitasszal megnövekedett mortalitás formájában. A hasi típusú, visceralis elhízás bizonyult a legerőteljesebb rizikófaktornak. Egyes megfigyelések - az eddigiekkel ellentétben - arra utaltak, hogy egyes elhízottak halálozási adatai jobbak, mint a normál testtömegűeké. Ezt a jelenséget nevezték "obesitas paradox"-nak. Bár magyarázat még nincs, vizsgálatokból azonban úgy tűnik, hogy a magas zsírmentes testtömegtől függ a kedvező mortalitás (szinte függetlenül a testzsír mennyiségétől). A legrosszabb mortalitási adatok alacsony zsírmentes tömeg és alacsony testzsír mellett jelentkeztek.  Kulcsszavak: obesitas, kardiovaszkuláris rizikó, testzsíreloszlás, abdominalis elhízás