A COVID-19-járvány első hullámában a távkonzultáció hangsúlyos és deklarált szerepet kapott a háziorvosi praxisokban. Vizsgálatainkban (2020. március 21. és május 3. között) értékeltük az érvényes háziorvosi eljárásrend tapasztalatait saját munkatapasztalataink és egy, a háziorvosok által elektronikusan kitöltött kérdőív segítségével, valamint a nemzeti egészségbiztosítási alapkezelő (NEAK) háziorvosi betegforgalmi adatai alapján. A válaszadók 83%-a úgy ítélte meg, hogy a távkonzultáció keretében ellátottak száma jelentősen nőtt a járvány előtti időszakhoz képest. A távkonzultáció során használt eszközök közül minden válaszadó említette a telefont, 85,5%-uk az e-mailt, ugyanakkor 40%-ban a közösségi média alkalmazásai is szerepeltek. Az ismert krónikus betegeknek történő gyógyszerfelírás és az adminisztrációs feladatok ellátása volt leginkább kivitelezhető a személyes találkozás mellőzésével. 96,5%-ban az a válasz született, hogy a háziorvosok járványtól függetlenül is alkalmaznák a távkonzultációt. A neak adatai alapján látható a háziorvosi betegforgalom csökkenése, valamint a továbbküldési arány csökkenése is. Összességében megállapítható, hogy a járványügyi veszélyhelyzetben a háziorvosi rendszer kiállta a próbát, és gyorsan reagált a telemedicina bevezetésére, eredményesen szorította vissza a személyes kontaktust az ellátásban, és a visszajelzések alapján megoldották a táv" eseteket. A telemedicinának helye van a háziorvosi ellátásban a betegellátás és a szakorvosi konziliumok tekintetében is. A telemedicina bevezetésétől a racionálisabb betegellátás és betegirányítás lehetősége várható. Alkalmazása számos előnnyel jár a krónikus betegségek gondozásban, így a kardiovaszkuláris megbetegedésekben is. A betegbiztonság és az orvosi felelősségvállalás támogatása érdekében telemedicina-protokollok kidolgozása szükséges és időszerű.  Kulcsszavak: háziorvosi távkonzultáció, járványügyi vészhelyzet, telemedicina