Az unicondyler felszínpótló protézis (UFP) megítélése ellentmondásos. Az UFP után a revízió kockázata magasabb, mint a totál térdprotézis (TTP) után, de az UFP a TTP-hez viszonyítva egy csont- és szövetkímélő technika. Áttekintettük a beavatkozás célját, az UFP indikációját, a komponensek optimális pozicionálásának kérdését, a hibás pozicionálás következményeit, az implantátum kilazulásának okait. Tanulmányoztuk a kilazulás diagnosztikai lépéseit, az UFP-revíziójának (UFP-TTP konverzió) technikai nehézségeit. Az UFP előnyeit és hátrányait a TTP-vel összehasonlítva értékeltük. Az UFP után rövidebb a rehabilitáció időtartama, kedvezőbb a funkcionális kimenetel, nagyobb a mozgásterjedelem, kisebb a fájdalom, a közvetlen posztoperatív szakban kisebb a transzfúziós igény, mint a TTP-t követően. Az UFP lágyrész- és csontkímélő technikának tekinthető, az UFP minimálinvazív feltárásból végezhető, a korai komplikációs ráta viszony-lag alacsony, az UFP komponenseinek kilazulása után az UFP TTP-re cserélhető. Az UFP után a revízió kockázata magasabb, mint a TTP után. Az UFP-t követően gya-koribb a tisztázatlan eredetű fájdalom, mint a TTP után. Az UFP 15 éves túlélése rosszabb, mint a TTP-é (76% és 93%), az UFP-TTP konverzió után a re-revízió kockázata fokozott. Az UFP-TTP konverzió után hamarabb kerül sor re-revízióra, mint a magas tibia osteotomia-TTP konverziót követően. Az irodalmi adatok összegzése után azt a következtetést vonjuk le (az UFP-vel szembeni fenntartásokat elfogadva), hogy a medialis UFP "preventív", a másik két compartmentet megkímélő beavatkozásnak tekinthető, mely évekkel késlelteti a TTP beültetését.  Kulcsszavak: Unicondyler felszínpótlás (UFP), totál térdprotézis (TTP) funkcionális kime-netel, implantátum túlélése, UFP-TTP konverzió