Célkitűzések: A korán kezelt felnőtt fenilketonuriás (PKU) páciensek látóhártya-szerkezetéről kevés adat áll rendelkezésre. Korábbi, máshol már közölt eredményeink alapján a PKU eltérést okoz egyes funkcionális paraméterekben (legjobb korrigált látóélesség, közeli sztereólátás, kontrasztszenzitivitás), illetve retinalis strukturális változások is észlelhetők. Jelen vizsgálatunk során összefüggéseket kerestünk az alapbetegségnek a látófunkciókra vonatkozó, illetve az SD-OCT-vel és OCTA-val detektált strukturális eltérései között. Módszer: Monocentrikus, keresztmetszeti vizsgálatunkban 50, PKU-ban szenvedő, korán kezelt páciens (átlag­életkor: 30,66+-8,00 év) és 50, egészséges kontrollszemély (átlagéletkor 30,45+-7,18 év) jobb szemének adatait hasonlítottuk össze. Az adatokat automatikus analízissel nyertük. A PKU-s beteganyagunkban korábban publikált, szignifikánsan csökkent GCC (ganglionsejt-komplexum) vastagsági értékeit vetettük össze a kontrasztszenzitivitási értékekkel. Többváltozós lineáris regresszióval összefüggést kerestünk a PKU és az egészséges kontrollcsoport szignifikánsan eltérő paraméterei között. Eredmények: A betegcsoportban talált GCC-vastagság szignifikáns csökkenése nem mutatott statisztikailag releváns kapcsolatot a kontrasztszenzitivitás értékekkel. A PKU-s páciensek és a kontrollcsoport adatait többszörös lineáris regresszió számításával összehasonlítva azt találtuk, hogy a szem legjobb korrigált látóélessége és a felszíni makuláris érdenzitás között mérsékelten pozitív (r2=0,35, p<0,001) a kapcsolat. Következtetések: A fenilketonuria a szem funkcionális és mikrostrukturális eltéréseit válthatja ki. Az eltérések közötti összefüggés oka és a patomechanizmus is tisztázatlan. Kulcsszavak: fenilketonuria (PKU), optikaikoherencia-tomográfia (OTC), angiográfiás optikaikoherencia-tomográfia (OCA), dopamin