A szisztematikus szakirodalom-elemzés és az abból származtatott metaanalízis korunk bizonyítékokra alapozott orvoslásra való törekvésében a bizonyítékok hierarchiájának a legmagasabb szintjét képviselik. Ezért presztízsük a tudományos közlemények között magas. Ennek ellenére megjelennek értékelhető következtetéseket nem nyújtó vagy félrevezető szakirodalom-elemzések is. A jelen közlemény célja a különböző szisztematikus elemzési módszerek rövid ismertetése, illetve a szisztematikus szakirodalom-elemzés módszerének rövid bemutatása és hivatkozás további releváns forrásokra. A munka részben szakfolyóiratok lektorálási tapasztalatain, másrészt a kérdéskör szakirodalmának folyamatos követésén alapuló helyzetfeltáró elemzés. Az utóbbi tíz évben sokféle rendszerezett szakirodalom-elemzési módszer alakult ki, számuk az 50-hez közelít. A tisztánlátást szinonimák is zavarják. A rehabilitációban a kvalitatív kutatásoknak, a környezeti tényezőknek "A funkcióképesség, fogyatékosság és egészség nemzetközi osztályozásában" bemutatott dimenzióit is figyelembe kell vennie. Az elemzések ideálisan mind a kvantitatív, mind a kvalitatív adatokra kitérnek. A szakirodalom rendszerezett elemzése erőforrás- és munkaigényes tevékenység, amelyet regisztrációs lehetőség, irányelv, többféle értékelési eszköz és csekklista is támogat. A metaanalízisek követendő statisztikai módszertana jól kidolgozott, hozzáértő statisztikus részvételét feltételezi. A primer kutatások adatainak heterogenitásából adódó problémákat azonban így sem mindig sikerül kezelni. Következtetésként a szerzők a szisztematikus szakirodalom-elemzések esetében a kritikus olvasást és értelmezést, az ilyen kutatást végzők részére a rendelkezésre álló támogató eljárások alkalmazását és a bemutatott fontos lépések precíz követését javasolják. Rehabilitációs kutatásokban a kvalitatív és a kvantitatív vizsgálatok összekapcsolását tartják követendőnek.  Kulcsszavak: kritikus olvasás, kutatási célok tervezése, torzítás kockázata, kvalitatív kutatás