A neutrofil granulociták az emberi vérkeringésben legnagyobb számban előforduló sejttípusok csoportja. A természetes immunrendszer effektor sejtjeiként már régóta ismert kiemelkedő szerepük az extracelluláris baktériumok és gombák el-leni védelemben. A patogének elleni küzdelemben három fő antimikrobiális folyamat különböztethető meg: (a) fagocitózis - a mikrobák bekebelezése és megemésztése, (b) degranuláció - reaktív oxigéngyökök, citotoxikus enzimek kibocsátása, (c) NETózis - neutrofil extracelluláris "csapda" kialakítása. A neutrofilek a gyulladásos folyamatok főszereplői, ám a kórokozók eliminálása során szöveti sérülést is okozhatnak. Rövid életidejű sejteknek tekinthetőek, a gyulladásos folyamatok és az antimikrobiális válaszok során nagyrészt elpusztulnak. Épp ezért hosszú ideig "buta verőlegény, öngyilkos" sejteknek tekintették őket. Az 1990-es és 2000-es évek felfedezései hívták fel a figyelmet a neutrofil granulociták egyéb szerepeire. A kutatási eredmények kimutatták, hogy ezek az immun-sejtek a patogének eliminálásán kívül más funkciókkal is rendelkeznek. Citokinek termelésével befolyásolják és szabályozzák a többi immunsejt működését; nem csak a gyulladás kialakulásában, de annak feloldásában is szerepet játszanak; valamint számos allergiás, metabolikus és egyéb betegségek kialakulásához is hozzájárulnak.  Kulcsszavak: neutrofil granulocita, gyulladás, szöveti regeneráció, immunmoduláció