A Guillain-Barre szindróma a perifériás idegek egyfajta működési zavara, melyet rendszerint fertőzés kapcsán termelődő antitestek okoznak. Típusos esetben szimmetrikus, aszcendáló gyengeség, parézis alakul ki, mely túlnyomórészt tüneti kezelés mellett gyógyul. Súlyos esetben tetraparézisig progrediálhat a betegség. A légzőizmok érintettsége esetén válik szükségessé gépi lélegeztetés, intenzív osztályos kezelés. Diagnózishoz a típusos klinikum és liquorvizsgálat útján juthatunk. Terápiás lehetőségként a plazmaferezis és az intravénás immunglobulin áll rendelkezésünkre. Esetbemutatásomban ismertetem egy negatív anamnézisű fiatal férfi történetét, aki előzetes dokumentált infekció nélkül, a betegségre típusos panaszok miatt mentőszállítással került kórházunk sürgősségi osztályára, ahol lumbálpunkcióval igazolódott a GuillainBarre szindróma. Rapid progresszió miatt az intenzív osztályra történt a beteg felvétele. 50 nap lélegeztetés, 5 plazmaferezis, szeptikus és egyéb szövődményekkel tarkított kezelést követően javuló neurológiai státusszal emittáltuk az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetbe, ahol további két hónap gyógykezelésben részesült. Felépülését követően jelenleg teljes életet él. Betegünk gyógyulását követően nyilvános internetes napló formájában írta meg a kórházi, köztük az intenzív osztályos "élményeit", mely mindannyiunk számára fontos visszajelzést ad a betegekkel történő megfelelő kommunikáció, illetve testi egészségük mellett mentális jóllétük megőrzésének fontosságáról.  Kulcsszavak: Guillain-Barre szindróma, mentális egészség, kommunikáció