A tanulmány a kora újkori Erdély történetének utolsó évtizedeire koncentrálva vizsgálja az ekkoriban jelentősen megszaporodott egodokumentumokat, naplókat, emlékiratokat és levelezéseket. A vizsgálat fókuszában az áll, hogy a korszak emberei, férfiak és nők miként reagáltak a nagy járványokra, veszélyes pandémiákra. A kora újkor a Kárpát-medencében több szempontból is elősegítette a járványok elterjedését. Az egyik a klímaváltozás, a kis jégkorszak Alföldet mocsarasító és az átlagos hőmérsékletet csökkentő hatása, a másik az egymást érő háborúk a 16-17. század folyamán. Ezek eredményeképpen a három részre szakadt ország területén több súlyos járvány is pusztított. A korszak pandémiái közül természetesen a legfélelmetesebb a pestis volt, amely Erdély-szerte 1677-1679-ben szedett sok áldozatot. A tanulmány a pestis mellett a himlő megjelenését, és az egodokumentumokban erre adott válaszokat mutatja be. A történettudomány már számos szempontból közelített a járványokhoz, de ezek lenyomatait a magánírásbeliségben még kevéssé kutatta. A korszak nagy napló- és emlékiratírói, Bethlen Miklós, Cserei Mihály, Nemes János vagy czegei Wass György memoárjai éppen úgy szót ejtettek az egészség-betegség kérdéséről, mint a betegségek tüneteiről, az orvoslás lehetőségeiről és az ezekkel kapcsolatos érzelmekről, félelmekről, reményekről is. Érdekes, hogy míg a Habsburg-területeken ekkorra már léteztek központi járványügyi szabályozások, addig Erdélyben egyáltalán nem találkozunk ilyennel, sem karanténnal, sem elkülönítési utasításokkal. Az egyetlen központi utasítás az országos böjt megtartására vonatkozott a legsúlyosabb pestisjárvány idején. A naplók, emlékiratok mellett a tanulmány másik forrása Teleki Mihály kővári főkapitány kiterjedt levelezése. Teleki Mihály és felesége, Veér Judit, valamint rokonai, és Bánffy Dénes kolozsvári főkapitány járványokkal kapcsolatos reflexióiban érdekes módon megjelenik a félelem, az orvosok iránti egyre nagyobb igény és az a változás is, hogy a szülők a gyermekeiket féltették a járványoktól.  Kulcsszavak: egodokumentum, pandémia, pestis, himlő, Erdély