A szájüregi daganatok kuratív kezelésében az elsődlegesen választandó műtét mellett a sugárterápiának is jelentős szerepe van. A lokális tumormentesség biztosításához azonban dóziseszkaláció szükséges. Ennek külső besugárzással való megvalósítása a környező normálszövetek fölösleges dózisterhelésével és az ebből következő mellékhatások előfordulásának emelkedésével jár. A brachytherapia (BT) - amelynek során radioaktív sugárforrást/sugárforrásokat juttatunk a tumorba vagy annak közelébe - lehetővé teszi a helyileg magasabb dózis leadását a környező ép szövetek kímélésével. A BT a korai, T1-2N0 stádiumú szájüregi tumoroknál - kedvező prognosztikai faktorok mellett - akár kizárólagosan vagy mint posztoperatíve egyedül alkalmazott terápiás modalitás jön szóba. Kedvezőtlenebb prognózis esetén vagy előrehaladottabb stádiumban (T3-4 vagy N+) a műtétet és/vagy a percutan irradiációt kiegészítő eljárásként alkalmazható kedvező sugárfizikai tulajdonságai miatt. A kis dózisteljesítményű (low-dose-rate, LDR) BT-t már évtizedek óta alkalmazzák a terápiában, de ezt kezdi kiszorítani a nagy dózisteljesítményű (high-dose-rate, HDR), illetve a pulzáló dózisteljesítményű (pulse-dose-rate, PDR) BT. A jelen áttekintő tanulmány célja irodalmi adatok alapján a BT szerepének és indikációjának ismertetése a szájüregi daganatok kuratív kezelésében, alrégiókra lebontva.  Kulcsszavak: szájüregdaganat, korai stádium, brachytherapia, HDR