Bevezetés: A közelmúltban publikált ATPCI-vizsgálat azt eredményezte, hogy közvetlenül a sikeres revaszkularizáció után alkalmazott trimetazidin biztonságos volt, de nem volt effektívebb a cardiovascularis halál, anginarekurrencia, cardialis hospitalizáció tekintetében, mint a random kettős vakmódszerrel alkalmazott placebo. Célkitűzés: Az általunk korábban végzett ONECAPS nyitott, obszervációs vizsgálat retrospektív analízisét kívántuk elvégezni annak eldöntésére, hogy az anginás betegeknél van-e különbség a trimetazidin prolong hatásosságában annak megfelelően, hogy korábban revaszkularizáció történt. Módszer: 1670, anginás betegből 1008 nem volt revaszkularizálva, míg 662 korábban revaszkularizáción esett át. Az életkorban, társbetegségben nem volt különbség a két csoport között. A betegeknél a heti anginaszámnak és a nitroglicerin-fogyasztásnak, illetve az angina súlyosságának a változását vizsgáltuk a trimetazidin prolong 80 mg napi egyszeri alkalmazása során a revaszkularizált és a nem revaszkularizált betegcsoportban. Eredmények: Mind a revaszkularizált, mind a nem revaszkularizált betegcsoportban szignifikáns csökkenést (p<0,0001) eredményezett a trimetazidin mind a heti anginaszámban, mind a rövid hatású nitroglicerin fogyasztásában. Emellett mindkét betegcsoportban növekedett a Kanadai Cardiovascularis Társaság (CCS) osztályozása szerinti I. súlyosságú angina aránya, és csökkent a CCS III., illetve CCS IV . aránya is. Mindezt a hatást úgy érték el, hogy a revaszkularizált betegeknél 90% felett volt a sztatin, az ACEI/ARB, illetve a béta-blokkoló használata. Következtetés: A trimetazidin prolong napi egyszeri 80 mg adása szignifikánsan csökkenti a heti anginaszámot, nitroglicerinfogyasztást, illetve az angina súlyosságát. Ezen hatása független attól, hogy a beteg korábban részesült-e revaszkularizációban vagy sem.  Kulcsszavak: angina, trimetazidin, revaszkularizáció