Az elmúlt évtizedekben az élettartam növekedésével párhuzamosan nőtt az időskorban előforduló insufficiens sacrumtörések száma. Az insufficiens sacrumtörések közé a csökkent ásványianyag-tartalom mellett kis energiabehatásra vagy spontán bekövetkező törések tartoznak. A pontos diagnózis felállítása gyakran késik, hiszen az első vonalbeli röntgenvizsgálat gyakran nem igazol sacrumtörést. Szerzők két betegük kapcsán hívják fel a figyelmet az insufficiens sacrumtörések jelentőségére. Idős betegeknél, akiknél trauma nélküli és/vagy kis energiabehatású trauma utáni ágyéki gerincfájdalom jelentkezik, gondolnunk kell insufficiens sacrumtörés lehetőségére is. Sokszor a hagyományos röntgenfelvétel mellett további CT- és/vagy MR-vizsgálat elvégzésére van szükség. A sacrumtörések kezelése változik a törés típusa, a társbetegségek, a jelentkező tünetek függvényében. Az osteoporosis kezelése ugyan kulcsfontosságú, de sok esetben ez sem védi ki a porotikus törés ezen súlyos típusát. A szerteágazó szempontokat figyelembe véve a további törések megelőzése és a törés okozta várható életminőség-romlás minimalizálása a cél.  Kulcsszavak: insufficiens sacrumtörés, osteoporosis, röntgen, fájdalomcsillapítás, rehabilitáció, gyógytorna, képalkotó diagnosztika, antiporotikumok, minimál invazív sebészeti beavatkozások, trauma, kezelés, rizikófaktorok