Az életkörülmények globális javulásával az időskorúak részaránya egyre nagyobb. Az öregedési folyamat szükségszerű velejárója az élettani funkciók, a fizikális és mentális aktivitás-csökkenés. Felgyorsult öregedés esetén ez a folyamat átlépi a homeosztázis határait és az involúciós betegségek formájában manifesztálódik, halmozódásukat időskori komorbiditásnak nevezzük. A funkcionális hiányok és a társuló betegségek az idős személyek sérülékenységére vezetnek, az esendőség szindrómává állnak össze. Az időskori komobiditások jelentős hányada reumatológiai betegség, amelyben a fájdalom mindennapos gyakoriságú, amelynek hatásos kezelése speciális kockázatokat rejt. A fő kockázat a szükségszerű polipragmázia, amely az időskori metabolizáció csökkenése és a gyógyszerkölcsönhatások miatt toxikus és kóros mentális jelenségekhez vezethet, következményképpen elesési traumákkal járhat. Ez hatványozottan igaz a krónikus fájdalmak csillapítására használt központi idegrendszeri támadáspontú pszichofarmakonokra és analgetikumokra. A fájdalomcsillapító terápia tervezésekor elengedhetetlen a beteg fizikai és mentális állapotának, esendő fenotípusba tartozásának és fájdalmai objektivitásának felmérése, a kezelés során szoros megfigyelése. Az idős beteg fájdalmának hatásos és biztonságos csillapítása a beteg, továbbá gondozóinak és orvosainak együttműködését teszi szükségessé.  Kulcsszavak: időskor, reumatológiai betegség, fájdalomcsillapítás