A fejlett világ leggyakrabban előforduló ráktípusai a tüdőrák és a mellrák. Míg a mellrák túlélési rátája javuló tendenciát mutat, a tüdőrák az egyik legnagyobb mortalitási rátával rendelkezik. A tumorok kezelését nagyban megnehezíti a heterogenitás ténye, ezért egyre fontosabbá válnak a multiplex és heterogenitást is figyelembe vevő, egysejt-szintű vizsgálatok. Munkánk elsődleges célja két különböző szöveti eredetű, női adenokarcinómasejtes modellrendszer, a H1975 tüdő- és az MDA-MB-231 tripla-negatív emlőadenokarcinóma-sejtvonalak egysejt-alapú, tömegcitometriás markerprofilozása és a komplex adatok kiértékelésének a bemutatása volt. Kimutattuk 13 marker egysejt-szintű kifejeződésének a profilozásával, hogy 9 marker mutat szignifikáns eltérést a két adenokarcinóma-sejtvonal között az adott markerre pozitív populációk százalékában. Jelen munkánk rávilágít egyaránt a humán tüdő H1975 és humán tripla-negatív MDA-MB-231 adenokarcinóma-sejtvonalak közötti, és az egyes sejtvonalakon belüli heterogenitásra.  Kulcsszavak: egysejt-analízis, adenokarcinóma, PD-L1, epidermális növekedési faktor, epiteliális sejtadhéziós molekula