A különböző szalagsérülések incidenciája világszinten növekvő tendenciát mutat. A gyakoribb szalagsérülések közé sorolható a térd elülső keresztszalagjának, az Achilles-ínnak (1), a váll rotátorköpenyének (2), illetve a kéz flexor (3) és extenzor inainak szakadása (4). Az autograftok és az allograftok jól ismert hátrányai miatt felmerült az igény egy ideális grafttípus kifejlesztésére, amely esetében nem áll fenn az infekcióátvitel és a kilökődés veszélye. Ennek létrehozására a világon már számos klinikai területen alkalmazott decellularizációs technikát kívánjuk alkalmazni. Az így kezelt íngraftok jó alternatívát biztosítanának a szalagplasztikai műtétekben. Ennek megfelelően kutatásunk célja olyan megfelelő, primer mechanikai stabilitással, minimális antigenitással bíró decellularizált íngraftok létrehozása, amelyek a későbbiekben felhasználhatók lennének szalagpótló műtétek során. Kulcsszavak: decellularizáció, allograft, szalagpótlás