A tanulmányban egy székelyföldi faluban megvalósuló gyerektábor-projektet mutatok be. A projekt egy empirikus kutatás eredményein alapul, amely a mindennapi etnicitás, a kisebbségi identitások, valamint a kisebbségi etnocentrizmus elméleti keretébe ágyazva vizsgálta a falu és lakói hétköznapjait. Az elméleti háttér és a falu tágabb földrajzi-társadalmi kontextusának és feltárt jellegzetességeinek bemutatása után ismertetem a projekt filozófiáját, gyakorlati megvalósulását, illetve néhány, a programok során felmerült dilemmát, kihívást. A tanulmány célja, hogy a) szemléltesse egy tudományos munka gyakorlati hasznosulásának, ezáltal érvényessé válásának folyamatát, illetve b) támpontot adjon a marginalizált közösségekben, konkrétabban pedig a határon túli magyarok körében végzett kutatói/ segítői tevékenységekhez. A projekt eddigi sikerének kulcsát a lokális fókuszban, a helyi szereplők bevonásában, a folyamatos önreflexióban és kommunikációban látjuk, ez a szemlélet segíthet oldani a kutatási/segítési helyzetben kikerülhetetlenül jelen lévő hatalmi diszkrepanciát. Kulcsszavak: mindennapi etnicitás, kisebbségi identitások, filantrópia, erdélyi magyarok, gyerektábor, közösségfejlesztés