A két világháború közötti Magyarországon a cigánytelepekkel kapcsolatban nagyrészt közegészségügyi rendeleteket fogalmazott meg a hatalom. A úgynevezett "kóborcigányok" letelepítését szolgáló intézkedések közvetve új cigánytelepek létrehozását eredményezték. A minisztériumok és a helyi szintű hatóságok érdekellentéte mindinkább felszínre bukott, ugyanis kölcsönösen egymástól várták a "cigánykérdés" megoldását és annak anyagi terheinek viselését. A központi szervek által kiadott határozatok végrehajtása helyenként akadozott, valamint rendre bírálat alá estek a végrehajtásukért felelős tisztviselők, orvosok és csendőrök részéről. A vizsgált korszakban a "cigánykérdés" tartalmilag megváltozott, míg az 1920-as években döntően a "kóborcigányok" megregulázását jelentette, az 1930-as évekre inkább a számukban és méretükben egyre gyarapodó cigánytelepek támasztotta régi és új keletű kihívásokat értették alatta.  Kulcsszavak: cigánytelep, "kóborcigány", közegészségügy, érdekellentét, két világháború közötti Magyarország