A távterápiák összességében eddig lassú megjelenését hirtelen exponenciálisan felgyorsította a COVID-19. A járványhelyzet árnyékában ugyanakkor nehézzé vált a hagyományos, személyes részvételű - offline - terápiák és az online eljárások egymás tükrében szemlélése, párbeszédbe hozása. A szerző kiindulása, hogy az online szetting önálló pszichoterápiás alaphelyzet, amihez az egyes módszerek specifikusan illeszkedhetnek. Ha elfogadjuk ezt a kiindulást, akkor túl tudunk lépni azon, hogy az offline terápiákat akarjuk egy az egyben átformálni online eljárásokká. Új nézőpont, ha az online terápiák felől is rátekintünk az offline terápiákra. Így könnyebb egybevetni, hogy melyikben mi a többlet, mi kerül háttérbe, melyik módszer melyikhez illeszkedik-illeszthető jobban. A szerző véleménye szerint egy hosszú folyamat elején vagyunk, amikor új - online - eljárások alakulnak. Ehhez hozzátartozik, hogy széles szakmai együttműködésben fejlődjék a vonatkozó elmélet, alakuljanak ki a képzési szempontok, a gyakorlat paraméterei, szakmaetikai követelményei. Kiemelten fontos kérdésnek tartja az offline-online/online-offline váltás folyamatának, sajátosságainak beépítését ebbe a munkába. Aggodalmának ad hangot, hogy ha nem indul el érdemben ez a szakmai munka, az a pszichoterápia társadalmi helyének, befogadottságának gyengüléséhez vezet.  Kulcsszavak: online terápia, offline terápia, terápiás alaphelyzet, képzés, társadalmi befogadottság