Eddig a NOTCH-jelutak zavarával elsősorban a neurológia tankönyvekben találkoztunk. Bár a vascularis demencia általában sporadikusan jelentkezik, de genetikai okok is lehetnek a háttérben (19 kromoszóma, NOTCH3). Ide soroljuk az autoszomalis domináns cerebralis amyloid angiopathiat (melyben leggyakrabban mutációk vannak az amyloid precursor proteint meghatározó génben), valamint a subcorticalis infarktusokkal jelentkező cerebralis arteriopathiat, ill. a leukoencephalopathiat (CADASIL, NOTCH3 mutációkkal). Fokozatosan kiderül, hogy NOTCH3 mutációk állhatnak a rheumatoid arthritis és más autóimmun megbetegedések hátterében, vagy ezek kombinációiban. Thomas Willis 1672ben írta le a vascularis demenciát, és a XIX. században Binswanger és Alzheimer pontosította, ill. elkülönítette a demencia paralytica-tól, melyet akkoriban a neurosyphilis okozott. A molekuláris képalkotó eljárásokkal azonban manapság mitokondriális zavarokról és NOTCH, Hedgehog, WNT, vagy más jelutakról beszélünk, így a jelenlegi citokin-blokkolásoknak (TNF-a, IL-2, IL-6) a következő lépése lehet ezeknek a még mélyebben fekvő sejtes jelutaknak a gátlása.