A koraszülés egy olyan népegészségügyi probléma, mely többnyire váratlan krízisként jelentkezik. Hatásai érintik a társadalmat, családtagokat és magát a koraszülött egyént. Jelentőségét fokozza, hogy gyakran krónikus megbetegedéseket, a kognitív és mozgásos funkciók lelassult fejlődését, érzékszervi károsodásokat, olykor halmozott sérüléseket okoz, amely miatt akár több évig tartó fejlesztéseket, a család intenzív támogatását teszi szükségessé. Rövid összefoglaló közleményünk célja annak bemutatása, hogy az anyasághoz, családdá váláshoz és az egészséges életkezdethez vezető út milyen nehézségeket tartogat abban az esetben, amikor a várva várt gyermek koraszülöttként jön a világra. A családközpontú ellátás eszközeinek áttekintése arra irányul, hogy az ellátási körülmények között is tudatosan lehessen megteremteni a testi-lelki együttlét feltételeit. A koraszülöttekre, a szüleikre, sőt az ellátóikra adaptálva olyan eszközöket kell alkalmazni, ami a pszichoneuro-endokrin tengely stabilitását és a stressz-tűrési képességét fokozza, a szeparációs élményeket pedig csökkenti. A család erejének, összetartásának erősítése, az koraszülöttel kapcsolatos döntések meghozatalának támogatása, a tradíciók, nemzetiségi, vallási, szociokulturális sajátosságainak figyelembe vétele, és az otthoni közösségi segítők aktivizálása nélkülözhetetlen. A születés kapcsán a legnagyobb segítséget a családnak azzallehet nyújtani, ha a jelenlétük biztosított és bátorított, és ha számukra az élettani-kórélettani történéseket valaki mindig érthetően elmagyarázza.  Kulcsszavak: koraszülés, koraszülött, korai intervenció, kötődés