Időskori vizeletinkontinencia, vizelethajtók megfelelő alkalmazása / Keszthelyi Attila
Bibliogr.: p. 335. - Abstr. hun.
In: Háziorvos Továbbképző Szemle. - ISSN 1219-8641. - 2021. 26. évf. 5. sz., p. 330-335. : ill.
Az inkontinencia, mint az életminőséget jelentősen rontó megbetegedés, mind fiatal-, mind időskorban előfordulhat, azonban ez utóbbi előfordulása jóval gyakoribb. A vizeletinkontinencia lehet más betegségek kísérő tünete, másrészt kialakulhat a kor előrehaladtával kialakuló anatómiai eltérések következtében. A kivizsgálás során nemcsak magát a vizeletvesztést figyeljük, hanem tudva azt, hogy nagyon gyakran a nedves betétpelenka csak egy tünet, és az urológiai szimptómákon kívül, más betegségek kísérő tüneteként, egész sor ok húzódhat meg a háttérben. Amennyiben a diagnózis megvan, nem a műtéti megoldás az első, sőt azt az esetek csak kis százalékában alkalmazzuk. A konzervatív kezelés, a viselkedésterápia, a kontinencia mechanizmusában szerepet játszó izomzat koordinálása, mozgatása, a gyógyszeres kezelés bevezetése vagy egyes gyógyszerek elhagyása, a beteg nagyobb része számára jelent megoldást. A vizeletinkontinencia a Nemzetközi Kontinencia Társaság ajánlása alapján olyan akaratlan, a vizsgálatok során objektíven kimutatható vizeletvesztést jelent, amely szociálisan és higiénésen is károsan érinti a beteget. Ebből a szempontból mindegy, hogy csak egy csepp vizelet folyik el, vagy akár több liter, a beteg inkontinensnek tekinthető. Az inkontinensek aránya a felnőtt korú lakosság körében 5-10%. Ez az arány idősebb betegek esetében rosszabb, 60 éves kor felett 30%-ra nő.