Számos evidencia szól az emlődaganatok műtéti eltávolítását követő sugárkezelés indokoltsága mellett. Ez azért is fontos, mert a lokális kontroll befolyásolja a túlélést is. Egyre fejlettebb technikák állnak rendelkezésünkre a védendő szervek dózisterhelésének csökkentésére, de abból a sugárbiológiai tényből kiindulva, hogy minden magas dózisú ionizáló sugárzás késői (többnyire 10 éven túli) mellékhatása másodlagos daganatindukció is lehet, felmerül a kérdés, vajon érdemes-e felvállalni ezt a kockázatot, illetve mekkora a reális veszélye egy második daganat kialakulásának? A kérdés megválaszolása nemcsak az érintett betegpopuláció nagy száma, hanem az egyre javuló túlélési mutatók miatt is fontos. Az emlőrák műtétjét követően alkalmazott sugárkezelés során az érintett oldali tüdőszövet sugárterhelése csökkenthető, de még így sem elhanyagolható. Jelen közleményünkben áttekintjük a másodlagos tüdőrák kockázatának alakulását a nemzetközi irodalom alapján. Megállapítható, hogy van ugyan egy kimutatható kockázatnövekedés, de a kezelés hasznossága sokszorosan meghaladja a minimális rizikót.  Kulcsszavak: irradiáció, lokális kontroll, másodlagos daganatindukáció, tüdőrákkockázat