A fájdalombetegek tájékoztatása, önálló életvitelhez való hozzásegítése, autonómiájukat biztosító elméleti és gyakorlati ismeretek átadása nemcsak jogszabályi kötelezettség, de a nemzetközi álláspontok és az evidenciákon alapuló szakmai ajánlások elvárása is. A fájdalom, legyen bár akut vagy tartós, a legnehezebb érzelmi, testi és az egész egzisztenciát befolyásoló kihívás, amelynek puszta megjelenése is kontrollvesztést és félelmet ébreszt. Ahhoz, hogy kompetens és aktív partner legyen a beteg a megfelelő gyógyulási folyamathoz, laikusból szakértővé kell válnia. Ennek módszertanáról, eszközeiről és hatékonyságáról szól jelen írás.