A krónikus szívelégtelenség dominánsan időskori betegség, akiknél összességében a prevalencia akár a 80%-ot is eléri, az életkor előrehaladásával növekvő gyakorisággal. Az időskor speciális feladatokat ró a kezelőorvosra, a beteg kezelését irányító munkacsoportra. A betegség jellemzője a klasszikus tünetek mellett a társbetegségek sokszínűsége, a nagyszámú gyógyszer együttes adása és az esendőség fennállása. A betegséget annak tüneti súlyossága (NYHA-stádiumok) és a miokardiális diszfunkció mértéke (ejekciós frakció) szerint osztályozzuk, amely meghatározza a kezelési stratégiát. A diagnosztikus algoritmus egyező a fiatalabb korban alkalmazott módszerrel, de külön fel kell derítenünk a társbetegségeket és egyéb kockázati tényezőket a sikeres terápia érdekében. A kezelés összetett, a gyógyszeres kezelés mellett eszközös megoldások is lehetségesek, másrészt folyamatosan kell figyelnünk az életvitelre, a malnutricióra és a kognitív diszfunkcióra is.  Kulcsszavak: időskor, szívelégtelenség, NYHA-stádiumok, bal kamrai EF-re épült beosztás, esendőség, diagnosztika, prognózis, gyógyszeres kezelés