A praxisközösségi együttműködési formát joggal tartják a magyar egészségügyi alapellátás fejlesztését célzó lépések egyik alappillérének, a praxisközösségi pilotprogramok 8 éves tapasztalatára alapozva jelentős eredményeket lehet felmutatni. A praxisközösség gyakorlati definíciójaként megfogalmazható, hogy a hagyományos típusú működési modell - egy praxisban egy háziorvos - egy ápoló, illetve egy védőnő - népegészségügyi és más egészségügyi szakemberekkel kibővülve komoly népegészségügyi fókuszú és prevenciós szemléletű programot valósít meg. Fontos leszögezni, hogy a program sikerességének egyik záloga a háziorvosok önkéntes belépési lehetősége, másrészt viszont ez a program önmagában nem oldja meg a betöltetlen praxisok problémáját. A betöltetlen praxisokra vonatkozó, jelenleg érvényes jogi szabályozás alapján, illetve a körzethatárok egy részének elavultsága miatt, a háziorvosi praxisközösségeknek nincs sem jogi alapjuk, sem szakmai iránymutatásuk arra vonatkozóan, hogy részt vehessenek vagy kötelezően részt vegyenek a betöltetlen háziorvosi körzetek alapellátási feladataiban.