Az asztma heterogén betegség. Amikor a maximális és optimális inhalációs kezelés nem elegendő, nélkülözhetetlen az asztma fenotípusának megállapítása a személyre szabott kiegészítő kezelés beállításához. A betegek jelentős része a T2-es típusba sorolható, ennek biomarkerei (köpet vagy vér eozinofilszám, IgE-szint, FeNO) közül a tüdőgondozói gyakorlatban a vér eozinofilszám nemcsak egyszerűen hozzáférhető, de arányos a betegség súlyosságával, s jól megválasztott biológiai kezelés esetén annak hatékonyságával is. A három esettanulmány bemutatja, hogy milyen változást hoz a korábban refrakter asztmásként szisztémás szteroiddal kezelt betegeink életében az anti-eozinofil biológiai terápia. Kiderül ezekből az esetekből, hogy a T2 típusú asztma diagnózisát gyakran nem egyszerű felállítani. A betegség nem imponál súlyosnak, az exacerbációk nem látványosak, csak a jelentős lokális vagy szisztémás kortikoszteroid igény hívja fel a figyelmet a betegre. A szisztémás szteroidkezelés azokat a társbetegségeket súlyosbítja (obesitas, diabétesz, OSAS), amik tovább csökkentik az asztma kontrolláltságát. A nagy dózisú ICS/LABA kezelést igénylő betegeknél javasolt a vér eozinofilszám minél korábbi meghatározása.  Kulcsszavak: eozinofil súlyos asztma, biológiai terápia, szteroidkezelés  Az AstraZeneca támogatásával.